Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.
A buddhákat mindig is félreértették, és mindig is félre fogják értelmezni. Ez természetes és elkerülhetetlen, mivel az általuk beszélt nyelv, a napsütötte csúcsok nyelve nem azonos a tudatlanságnak a sötét völgyekben használt nyelvével. A hajnal nyelve nem azonos az éjszaka nyelvével.
Nem elég, ha a férjed vagyona annyi, akár egy pasáé, és a gyerekeidé Ábrahám minden kincse. Minden nőnek meg kell teremtenie a saját maga biztonságát, és a férje előtt titokban kell tartania. Annyi pénzt kell gyűjtened, amennyit csak tudsz. Különben élősködsz majd mindenkin, mint egy pióca, és akkor valóban nem is vagy annál több. Akkor pedig lehajthatod a fejedet, tűrheted a verést, és a megcsalást, és még meg is köszönheted.
Ha igaz úton jársz, erős leszel. Ha az igazságot választod, megoldhatod, ami megoldhatatlan.
Az emberek azt mondják, vannak olyan információk, amelyeket muszáj magunkban tartani. Önvédelemből. Ez kétségtelen. Van ilyen része is az elhallgatásnak, amit - ha jogos és szükséges - nevezhetünk alkalmazkodásnak. Ennek nincs negatív hatása. De hol kezdődik az a szint, amikor az elhallgatás már ártani kezd? Az emberek rendszerint rosszul viselik a kritikát, rögtön megindul a hárítás. (...) Persze ilyenkor valójában csak elkezd fájni annak a kimondott információnak az igazságtartalma.
Azt hiszem, maga azok közé tartozik, akik inkább szembenéznek az igazsággal, mint hogy hamis mennyországban éljenek.